Első magyar nyelvű tudományos kertészeti
kézikönyvünk szerzője, egyszersmind első gyümölcskutatónk.
Pozsonyban
és Bécsben végezte tanulmányait. 1624-ben lépett be a jezsuita rendbe.
Széles
körű műveltségére, nyelvtudására jellemző, hogy a
grazi, majd a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott.
1643-ban tért
vissza
Magyarországra.
Érdeklődése egyre inkább a
természettudományok, a kertészet irányába fordult. Bátyja, György
esztergomi érsek
udvarához kérte magát és hátralévő éveit az érsek
által európai hírűvé fejlesztett pozsonyi prímás-kert gondozásával
töltötte.
A gyakorlati munkák
irányítása mellett a kertészet elméleti kérdéseivel is behatóan
foglalkozott. Műveit – melyek közül ötnek
ismerjük a címét, de csak kettő maradt ránk – magyar
nyelven írta, ezáltal megteremtve a hazai szaknyelv alapjait.
Első művében, a Calendarium oeconomicum perpetuum
–ban havi részletezéssel, időrendi sorrendben ismertette az
egyes időszakokban esedékes mezőgazdasági munkákat.
Gondos útmutatást adott a növény-, gyümölcs-, zöldség- és
szőlőtermesztéssel
valamint az állattenyésztéssel kapcsolatos
teendőkhöz. A várható időjárási viszonyok előrejelzését is taglalta
megfigyelések, a
természet jelzései alapján. Munkája olyan jól
használható és népszerű volt, hogy hat kiadást ért meg.
Legjelentősebb alkotása, melyben főleg saját tapasztalatait összegezte, a híres pozsonyi kertről írt tudományos műve, a három
kötetes Posoni kert,
amely még a XIX. század elején is alapműnek számított. Az első kötetben
a díszkertek
kialakításával kapcsolatos tudnivalókkal
foglalkozott. Mintegy 150 dísznövény fajt írt le, rövid nemesítési
útmutatót is közölt.
A második kötetben a zöldségtermesztés mesterfogásait ismertette. Az országban elsőként foglalkozott a vetemények növényvédelmével.
A gyümölcsöskerttel foglalkozó harmadik kötet már csak halála után jelent meg. Ebben megalkotta az első magyar gyümölcsfajta ismerettant; csaknem száz fajtát ismertetett.
A második kötetben a zöldségtermesztés mesterfogásait ismertette. Az országban elsőként foglalkozott a vetemények növényvédelmével.
A gyümölcsöskerttel foglalkozó harmadik kötet már csak halála után jelent meg. Ebben megalkotta az első magyar gyümölcsfajta ismerettant; csaknem száz fajtát ismertetett.
Lippai korának kiemelkedő kertészettudósa volt. Emlékét ápolja az utókor.
