PEKÁR IMRE (Rozsnyó, 1838. dec. 8. – Budapest, 1923. júl. 12.)
gépészmérnök, feltaláló, malomtechnológus
A bécsi politechnikumban tanult, majd Karlsruhéban szerzett gépészmérnöki oklevelet.
1859-től 1863-ig Angliában és Párizsban dolgozott.
Hazatérte után először a debreceni István-malomban hasznosította tapasztalatait, majd önállósította magát.
1876-ban adta be „a lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására” vonatkozó szabadalmát. Ennek az a lényege, hogy a lisztféleségek néhány grammját egymás mellé fatáblácskákra helyezik és alkalmas szerszámmal lesimítják. A színkülönbség alapján lehet elvégezni a minősítést; még szembetűnőbb a különbség, ha a mintákat vízbe mártják.
Ezt a műveletet máig pekározás néven ismerik – külföldön is – a szakemberek és napjainkban is használják.
A molnár ezzel a rendkívül egyszerű, gyors és olcsó eljárással tájékozódhat az őrlés eredményéről, a liszt tisztaságáról.
Pekár a szabadalmával szerzett hírnévnek köszönhette, hogy 1878-ban a párizsi világkiállítás zsűrijének tagjai közé választották. Az itt beszerzett minták segítségével, a világ búzáinak elemzése alapján írta meg 1881-ben kiadott művét Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából címmel.
Ebben világméretű áttekintést ad a búzafajtákról és lisztekről, a mezőgazdasági állapotokról és az őrlési módszerekről.
A könyv napjainkban is haszonnal forgatható.
Pekár a kiállító országok bizottságaitól összesen 250 búza- és lisztmintát gyűjtött. Közülük 179 búza- és 79 lisztmintából készített alapos, mindenre kiterjedő jellemzést. A munka nagyságára utal, hogy ezt megelőzően egyenlő feltételek mellett, azonos időszakban egyszerre soha sehol sem végeztek sikérvizsgálatot ilyen nagyszámú búza- és lisztmintából.
Korábban a francia Millon 22 mintát határozott meg hasonló körülmények között, Ritthausen pedig 33-at.
A több hónapot igénylő laboratóriumi munka után nem csak a minták értékeléséről készült áttekintés.
Pekár kitűnő közgazdasági érzékkel felmérte és mérlegelte a búzatermesztő országok termelési körülményeit, a termesztésbe vont fajtákat, a kialakult terméshozamokat, az értékesítés lehetőségeit. Mindezeket összevetette a hazai eredményekkel, hogy a magyar mezőgazdaság legfontosabb terménye jövőjének formálásához segítséget nyújtson.
A laboratóriumi adatokon kívül Pekár sok hasznos javaslatát közölte a hazai gabonatermesztés és kereskedelem fejlesztése érdekében, amelyek közül több ma is figyelemre méltó. A terméshozam növelése érdekében ösztönözte a búza öntözését, elsősorban a vízszabályozással, erdőirtással aszályossá vált alföldi területeken.
Ugyancsak szorgalmazta a búzanemesítés központi irányítását, a nemesített vetőmag termesztéshez - a gazdasági iskolák mellett - az uradalmak, bérletek, közép- és kisbirtokosok bevonását.
A magyar állam megbízásából 1881-ben amerikai tanulmányutat tett. Az itt szerzett tapasztalatok alapján egyszerű, gazdaságosan létrehozható gabonatárolók építését javasolta.
Az ő tanácsai alapján épült meg Fiuméban 1890-ben az első amerikai rendszerű elevátor. 1882 és 1919 között irányította a közraktár hálózat kiépítését.
Nagy része volt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt létrehozásában is.
