Bereczki Máté (1824 - 1895)

Bereczki Máté (Romhány, 1824. szept.24. – Kunágota, 1895. dec. 9.) gyümölcsnemesítő, pomológus.

Egyike volt a márciusi ifjaknak, Petőfi, Vasvári, Jókai barátai közé tartozott. A szabadságharcban tiszti rangot érdemelt ki. 1849-ben üldözötté vált, bujdosnia kellett, csak 1857-ben részesült közkegyelemben.

Mezőkovácsházán telepedett le, rövid ideig körjegyző volt, majd tíz évig házitanítóskodott. Munkaadói birtokán kezdett el pomológiával foglalkozni.

Bereczki korában a termesztők nagy része nem ismerte fel a gyümölcstermesztés távlati lehetőségeit. A gyümölcsöt különösebb szakértelem nélkül termesztették. Ápolási munkák ismereteinek hiánya, a fajták zűrzavara jellemezte a gyümölcsösöket, melyek szakaszosan teremtek és kevés hasznot hoztak. Ehhez párosultak a szállítási nehézségek és rossz értékesítési lehetőségek, a faiskolák száma sem volt kielégítő. E kor problémáit érző és értő szakemberek mindent megtettek a megoldás érdekében.

Ezek között elsőként tűnik ki Bereczki, aki minden haszon nélkül, de annál több anyagi áldozatvállalással tevékenykedett azért, hogy segítse a gyümölcstermesztés fellendítését. Elsősorban a fajtakérdésben kívánt rendet tenni.

A lepusztult gyümölcsös újjászületik a keze alatt: több mint ezer, a fajták különböző változataiból álló saját nemesítésű gyümölcsfát ültetett el és nevelt.

Sosem részesült hivatalos kertészeti szakképzésben: tudását önképzéssel, könyvek, szakfolyóiratok olvasásával és gyakorlati tapasztalataiból szerezte.

Vásárolt egy területet Kunágota pusztán, ahol a német, francia, belga, holland pomológusoktól hozatott gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét.

Tevékenységének és mintagyümölcsösének híre volt egész Európában de még a tengerentúlon is.

Rendszeresen publikált hazai és külföldi szaklapokban. Főműve egy négykötetes könyv, a Gyümölcsészeti vázlatok (1877-87), amit a gyümölcstermesztők még ma is bibliaként forgatnak: ebben többek között 472 féle körtét, 423 féle almát, 136 féle szilvát, 27 féle cseresznyét különböztet meg. Az ő nevéhez fűződik a jonatán alma első hazai ismertetése.

Harminchárom éven keresztül, haláláig gondozta gyümölcsöskertjét, nemesítette fáit. Őt tekintik a hazai gyümölcsészet atyjának.

Kerpely Kálmán (1864 - 1940)

Kerpely Kálmán (1864. október 11. – Budapest, 1940. június 24.) - mezőgazdász, szakíró.

1881–84 között a keszthelyi Gazd. Tanint.-ben tanult, 1884-ben szerzett mezőgazdász oklevelet. Mezőhegyesen volt gyakornok.

Külföldi tanulmányai befejeztével Keszthelyen a Gazd. Tanint.-be került, ahol növénytant, növénybonc-és élettant, növénykórtant tanított.

1892-ben Debrecenben a Gazd. Tanint. növénytermesztési tanszékének tanára lett, 1899-ben igazgatóvá nevezték ki. 1898-tól egyúttal a dohánykísérleti állomást is vezette.

1907–08-ban Magyaróvárott a Gazd. Akad. igazgatói feladataival bízták meg. 1908-ban visszakerült Debrecenbe.

1920-ban a bp.-i Tudományegyetemre hívták, ahol a Közgazdaságtudományi Kar Mg. Szakcsoportja Növénytermesztési Tanszékének első professzora lett.

1925-ben az egyetem elsőként őt jutalmazta a mg. tudományok t. doktora címmel. 1934–35-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a növénytermesztés r. tanáraként dolgozott.

Főként a talajerő-utánpótlás és a műtrágyázás kérdéseivel, ill. a különböző talajművelési módoknak a talajra és a növények fejlődésére gyakorolt hatásával foglalkozott.

Kiemelkedőek búzaélettani vizsgálatai, jelentős eredmények fűződnek nevéhez a dohányfajták nemesítésével kapcsolatban. Alkotó munkásságát számos kitüntetéssel jutalmazták.

1900-ban a párizsi nemzetközi kiállítás alkalmából a francia közoktatás- és népművészeti miniszter az „Officier de l’ Instruction publique” rend kitüntetést adományozta részére.

1916-ban az OMGE örökös és t. tagjává választotta és 1924-ben kitüntette a Cserháti aranyéremmel. 1922-ben az MTA l. tagjainak sorába került.

Ötven éven át volt a Köztelek c. folyóirat munkatársa (cikkeket is írt a lapba), szerkesztette a Haladó Gazda c. lapot. Publikációi jelentek meg más lapokban is (Mg. Szemle, Gazd. Lapok, Pozsonyi Gazda).

Wittmann Antal (1770 - 1842)

Wittmann Antal (1770. október 26. – 1842. augusztus 31.) jószágigazgató, a magyaróvári gazdasági tanintézet megszervezője.

Ügyvédként dolgozott, gazdálkodott, később uradalmi jószágigazgató lett. 1811-ben szegődött Albert Kázmér herceg szolgálatába. 1813-ban már az összes hercegi birtokot irányította. Ekkor költözött Magyaróvárra.

A folyószabályozási és lecsapolási munkák irányítása mellett az uradalom gazdálkodásának korszerűsítését is feladatul kapta.

Azért, hogy e munkákhoz szakemberekre tegyen szert, egy gazdasági tanintézet felállítását javasolta a hercegnek, aki az ötlet kivitelezésével Wittmannt bízta meg. Az önálló „elméleti és gyakorlati mezőgazdasági intézet” alapítólevelét 1818. október 25-én írta alá Albert Kázmér.

A létrehozott Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézet Európa első kisebb megszakításokkal folyamatosan működő agrár-felsőoktatási tanintézete, jogutódja a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara.

A 4 féléves oktatás latin nyelven kezdődött meg a magyaróvári várban. Az intézeti oktatás nagy része Wittmann vállára nehezedett, akinek az uradalom irányítása mellett arra is jutott ideje, hogy kézikönyveket írjon a hallgatók számára.

Írásait teljes mértékben a saját gyakorlati munkájára alapozta. Korszerű elveinek eredményeként a magyaróvári uradalom termésátlagai jóval meghaladták az országos átlagot.

Legszívesebben az állattenyésztéssel foglalkozott, külön tehenészetet hozott létre, és a juhoknál külön törzsállományt alakított ki. 1824-ben magyar nemességet kapott, majd hamarosan Moson megye táblabírájává választották.

Kívánságára Magyaróváron temették el, szép síremléke az óvári temetőben ma is látható. Az egykori főhercegi park az ő nevét viseli.

In memoriam

Egykoron az esztergomi Bazilika altemplomában olvastam a fehér falra egyszerű, fekete betűkkel felfestve az alábbi szöveget: "Voltunk mint Ti, lesztek mint Mi".  Mélyen belém vésődött, a tudatalattimban elraktározódott. Őseink üzentek nekünk e szavakkal.

Ezek az emlékek törtek elő belőlem Gyöngyössí János 1766. évben írott versének olvasásakor.
Megosztom a Kedves Olvasóval a hajdani verselő gondolatait.

Gyöngyössi János
Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá
az 1766-ik esztendőre

JANUARIUS Fordul a Hold: vajha jóra fordulna Pál, Fordul az hirtelen házasság s nem áll, Sokszor meleg ágyon hideg szeretet hál.

FEBRUARIUS Fordul az Hold: fordít rövid öröm sok jajt, Fársángi mulatság gyakran szül példás bajt. Amikor kedvednek kereke jobban hajt, Töréstől féltsd; Mátyás akkor toj rá több zajt.

MARTIUS Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél, De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél. Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.

ÁPRILIS Fordul az Hold: fordul a szerencse, s megcsal, Ha jobbod felől áll, te vagy mellette bal, Akkor pök még arcul, mikor nyájason nyal.

MÁJUS Fordul az Hold: rútra változik minden szép, Szép virág, szép orca egy rövid úton lép. Így a csalárd szépség csak szemet fogó lép.

JÚNIUS Fordul az Hold: fordul a kettős szív, s hány lest. Hízelkedő szókban van proteusi test, Sok fekete mérget gyakran sárga méz fest.

JÚLIUS Fordul az Hold: fordul, aki magassan hág, A fán mennél feljebb hágsz, mind gyengébb az ág: Boldog! az ki alatt csendes kenyeret rág.

AUGUSTUS Fordul az Hold: fordul az erszény is, úgy költs, Elfogy, s majd megtelik, ha van, amit belé tölts. Oh csalárd Planéta! sok lett általad bölts.

SEPTEMBER Fordul az Hold: fordul gyászt készítvén az ősz, Bakhus udvarain rikolt s cserget a csősz, Az ifjú haj közzé majd elegyedik ősz.

OCTOBER Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér. A szőlőmívesre visszafordul a bér, A keserű munka édes jutalmat nyér.

NOVEMBER Fordul az Hold: mivel tulajdon fénye nincs. Kitetszel, mástól vett sugárokat úgy hints. Elfogysz, ha csak táplál más által gyűjtött kincs.

           DECEMBER

Fordul az Hold: fordult tizenkét hónap már,

Fordult egy esztendő; egy tél, tavasz, ősz, nyár.

Így fordul a világ, amíg végére jár.