Aujeszky Aladár - AA.

 Aujeszky Aladár (1869–1933) – orvos, állatorvos, bakteriológus
Aujeszky Aladár 1869. január 11-én született Pesten.
Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Fő-
gimnáziumban végezte el.
1892-ben a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori
oklevelet, majd egészségtan szakos középiskolai tanári és
iskolaorvosi képesítést kapott. 1903-ban az Állatorvosi
Főiskolán állatorvosi oklevelet, a bakteriológiai diagnosztika
tárgykörből magántanári képesítést szerzett.
A budapesti tudományegyetemen és a Rókus Kórház sebészetén
gyakornokként kezdte meg hivatását.
1895-től 1907-ig dolgozott az Általános Kór- és Gyógytani Intézetben, az Állami
Bakteriológiai Intézetben és az Állatorvosi Főiskolán. 1907-től az Állami Bakteriológiai
Intézet vezetője lett. Ezt a tisztséget 1933-ig töltötte be.
Megszervezte és egy ideig vezetője volt az Állami Oltóanyagtermelő Intézetnek.
A budapesti tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának mezőgazdasági
osztályán az általános bakteriológia előadója, valamint több budapesti polgári
leányiskola egészségtanára volt.
Kutatómunkájának tárgya volt többek között a tuberculosis, a malleus és a
baromfityphus. Közleményei jelentek meg a lépfenebacilus és a staphylococcusok
tulajdonságairól. A világon elsőként vezette be a háziállatok veszettség elleni kötelező
védőoltását. Kertay Nándorral (1892–1963) elkezdte a veszettség elleni oltóanyag
tömeges termelését is.
Irodalmi dolgozatai az Orvosi Hetilap, a Mathematikai és Természettudományi Értesítő, a
Természettudományi Közlöny, az Egészség hasábjain, a külföldi folyóiratok közül pedig
főleg a Zentralblatt für Bakteriologie-ban jelentek meg.
Tudományos érdemei elismeréséül a Szent István Akadémia rendes tagjai sorába, a
Wiener Gesellschaft für Mikrobiologie pedig külföldi levelező tagjává választotta. A
Királyi Magyar Természettudományi Társaság titkára, a Központi Kísérletügyi Bizottság
tagja, az Országos Állategészségügyi Tanácsnak rendes tagja volt.
1933. március 9-én hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.
Forrás: nevpont.hu ; huveta.hu

Aszály ellenszere

„Az aszály egyetlen ellenszere az öntözés, mely száraz éghajlat alatt és sülevényes talajon csodákat mívelhet. Az öntözés ugyan szántóföldeken sincsen kizárva s azt a kultúra magas fokán álló némely országban kitűnő eredménnyel használják, sőt főleg kerti termnyékre alkalmazva, itt-ott hazánkban is gyakorolják (bolgár kertészek), de igazán haszonhajtó módon –sajnos! – még réteken is csak kivételesen kedvező viszonyok között alkalmazható szembetűnő előnyökkel.” (Forrás: Balás Árpád: Általános és különleges mezőgazdasági növénytermelés Magyar-Óvár 1888, 383 o.)

Természet...

A természet a legtökéletesebb alkotóművész.

Gonda Béla

Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.

Vincent Van Gogh

Az az ember, aki vak a természet szépségeire, az élet örömeinek csak a feléből részesül.

Robert Baden-Powell

Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.

Wass Albert

Fel nem foghatom, miért szürkületnek hívják a nyárszak alkonyóráját, amely még tévedésből sem tartott a palettáján szürke színeket. Főként kékekkel varázsolt; játszani elővette a narancs, a bíbor és a rózsalazac legpazarabb árnyalatait.

Vavyan Fable

Ki tudja, miért van az, hogy amikor a művirágok szépek, azt mondják: "Milyen gyönyörűek, mintha igaziak lennének!" És amikor az emberek valódi virágot látnak, azt mondják: "Milyen szép, mintha nem is lenne igazi!"

Silvano Agosti

(Forrás: Citatum)

Hírbörze

Az előrejelzések szerint a század végén a világ három legnagyobb populációjú városa Afrikában lesz: Lagos (Nigéria), Kinshasa (Kongói Demokratikus Köztársaság) és Dar Es Salaam (Tanzánia). Idén január 1-jén Magyarország népessége 9,689 millió fő volt, 0,4 százalékkal, vagyis 41,8 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban.

A Global Footprint Network adatai szerint, ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akkor 4,9 Földre lenne szükségünk, de Dániával sem járnánk sokkal jobban, sőt egy német életmód is három bolygót égetne el, még többet, mint Kína.

A vetési naptárban minden olyan növény szerepel, amit az emberek kedvelnek. Tartalmaz hasznos gyógy-, fűszernövényt, valamint zöldségfélét egyaránt. https://www. agraroldal.hu/vetesi-naptar.html? fbclid=IwAR1QqX9ZNlnwt7kU4keo9JnUuA5NX4gaTg7Ogy4 WFkKpzqAmfWq46NgN_Bk

Augusztus 2-án volt a globális túlfogyasztás napja. 1970- ben pedig még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát, vagyis akkor még jóval fenntarthatóbban élt az emberiség, mint most, alig több mint 50 évvel később. Hazai szinten még elkeserítőbbek az adatok, Magyarországon ugyanis olyan mértékű a fogyasztásunk, hogy ha mindenki úgy élne, mint mi, 5 hónap alatt éltük volna fel a Föld egész éves erőforrásait – május 30-án jött el a fordulópont, mióta magyar léptékkel már bolygónk tartalékkészletét éljük fel. Friss reprezentatív felmérésünkből kiderül, miként viszonyul...

A parajt természetesen mindenkinek ajánlják a táplálkozáskutatók, de a jelenlegi és a volt dohányosoknak különösen. Ugyanis karotinoid-tartalmánál fogva nagy valószínűséggel csökkenti a tüdőrák kialakulásának lehetőségét. Olasz kutatók összehasonlították a karfiol, a saláta, az eper, a sárgarépa és a spenót antimutagén hatását az egyik rákkeltő szerrel , a nitrozaminnal szemben, és a paraj bizonyult a leghatékonyabbnak. Magas a karotin-, a C- vitamin-, az E- vitamin-, valamint a kalcium- és a magnéziumtartalma.

Tanácsok

 - Az emberek két csoportba oszthatók: az erkölcsösek és az erkölcstelenek csoportjába - s a felosztást az erkölcsösök végzik.

- Annál inkább felkavar valamely információ, minél pontatlanabb.

- Sose próbálj békítgetni valakit őrjöngése tetőfokán.

- A művészi nagyság elsőrendű feltétele a művész elhalálozása.

- A hájas ember a folyosó közepén halad.

- Aki legközelebb lakik, az érkezik utoljára.

- Azzá válsz, ami ellen kapálódzol.

Agrárium - Elődök tisztelete

 

11.1
Anker Alfonz 

 (1925. nov. 26. – 1979. nov. 1.): 

genetikus. A lótenyésztéssel kapcsolatos kutatások mellett kiemelkedő jelentőségűek a sertéstenyésztés területén elért eredményei, a KA-HYB hibridsertés kitenyésztése. 

Lippai János 

 (1606. nov.1. - 1660. jún.2.) 

Első magyar nyelvű tudományos kertészeti kézikönyvünk szerzője, egyszersmind első gyümölcskutatónk.

11.6
Csapody Vera 

(1890. márc. 29. – 1985. nov. 6.)

 állami díjas botanikus,  a növényvilág tudományos ábrázolásának művésze, növényrajzoló.  

11.7
Csiszár Vilmos 

 (1906. nov. 7. – 1972. szept. 12.): 

állatorvos, higiénikus, egyetemi tanár.  Számos szakközleménye és több könyve jelent meg. – Tejtermelési hygiéne (1954); Tejipari hygiéne  (1956); Fejés, gépi fejés (1960).

11.8
Surányi János 

(1886. febr. 12. – 1965. nov. 8.) 

mezőgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja , Kossuth-díjas. Egyes takarmánynövények honosítása (takarmánycirok) és a búza, kukorica termesztésének területén ért el eredményeket.

11.10
Károlyi Sándor 

(1831. nov.10. – 1906. ápr. 24.) 

politikus, kórházalapító, az MTA tagja. Munkásságának eredményeként jöhetett létre a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, azaz a Hangya Szövetkezet. 

Mosonyi Emil 

(1910. november 10. – 2009. április 24.) 

Kossuth- és Széchenyi-díjas vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.  

Rédei György Pál 

(1921. jún. 14. – 2008. nov. 10.) 

mezőgazdász, genetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a növénygenetikai kutatások világszerte egyik legelismertebb szaktekintélye. 

11.11
Baintner Károly 

(1905. november 11. – 1989. július 12.) 

mezőgazdasági mérnök, állatorvos, kandidátus. A takarmányozástan területén végzett kutatásokat, a tejgazdasággal is foglalkozott.

Dohy János 

(1934. márc. 5. – 2002. nov. 11.) 

Széchenyi-díjas agrármérnök, biotechnológus, egyetemi tanár, a MTA tagja. A hazai állatnemesítési és állattenyésztési kutatások nemzetközileg elismert szaktekintélye.

Plank Jenő 

(1890. aug. 9. – 1974. nov. 11.) 

vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja, az analitikai kémia szaktekintélye.  Rövid ideig a Magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Intézetben dolgozott.

11.12
Bittera Miklós 

(1887. nov. 12. – 1947. márc. 11.) 

növénytermesztő, tanszékvezető egyetemi magántanár. A talajerő javítása és fenntartása irányában végzett kutatási eredményei figyelemre méltóak. 

11.14
Csizmadia Ernő 

(1924. február 10. – 1984. november 14.) 

agrárközgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja. Szövetkezetelméleti kutatásokkal, az agrár-ipari fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatával foglalkozott. 

Fleischmann Rudolf 

(1879. nov. 29. – 1950. nov.14.) 

mezőgazdasági szakember, növénynemesítő volt.  A hazai korszerű növénynemesítés megalapozója, számos új növénynemesítési módszer első alkalmazója.

11.15
Buday-Sántha Attila 

(1941. nov. 15. – 2014. máj. 17.) 

agrármérnök, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatója, a környezet-gazdaságtan tudományának jeles képviselője.

11.16
Hankó Béla 

(1886. júl. 5. – 1959. nov. 16.) 

zoológus, ichthyológus, ornitológus, muzeológus, egyetemi tanár, természettudományi szakíró. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia és az ichthyológia területén jelentős. 

11.18
Bogárdi János 

 (1909. jún.11. – 1998. nov. 18.) 

Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, hidrológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Ötven éven keresztül volt az Országos Vízjelző Szolgálat vezetője.  

11.19
Balásházy János  

(1797. márc. 6. - 1857. nov.19 )  

ügyvéd, az MTA tagja. Fontosabb művei: Gyűjtemény a juhtenyésztésről, Tanácslatok a magyarországi mezei gazdák számára.

Ballenegger Róbert 

(1882. nov. 11. – 1969. nov. 13.) 

Kossuth-díjas  agrogeológus, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora. Megjelent talajvizsgálati módszerkönyvei máig a talajvizsgálatok vezérfonalai. 

11.21
Szakátsy Gyula 

(1897. júl. 27. – 1958. nov. 21.): 

gyümölcstermesztési szakember.  Nevéhez fűződik a gyümölcsfák termőkapacitásának megállapítására szolgáló ún. „termőfaegység” fogalmának megalkotása. 

11.24
Horn Artúr 

(1911. márc. 24. – 2003. nov. 24.) 

Állami Díjas mezőgazdasági mérnök, egyetemi tanár, a MTA rendes tagja. A populációgenetikai szemlélet bevezetője az állattenyésztésbe és a specializált szarvasmarha-típusok kialakítása. 

11.25
Mauthner Ödön 

(1848. április 22. – 1934. november 25.) 

magkereskedő, kertész, kertészeti szakíró, a magyar magexport megteremtője.

11.30
Gruzl Ferenc 

(1897. jan. 10. – 1972. nov. 30.): 

vegyészmérnök, 1935-ben búza- és lisztminősítő hálózatot szervezett. Hankóczyval együtt elkészítették az ún. búzakatasztert. Szabadalmaztatta a laborográf nevű tésztaminőség-vizsgáló műszerét.  

Mócsy János 

(1895. november 30. – 1976. augusztus 16.) 

állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1941, rendes 1946), Kossuth-díjas (1952), Állami díjas (1970).

Ujhelyi Imre (1866 - 1923)

Ujhelyi Imre (Dunapataj, 1866. január 12. – 1923. március 23.) gazdasági akadémiai tanár, igazgató.

1884-ben kezdte meg tanulmányait a Magyaróvári Gazdasági Akadémián, ahol 1886-ban végzett. 1889 októberében állami ösztöndíjasként került Magyaróvárra, s mint okleveles állatorvos az állategészségtan és állatkereskedés tárgyakat oktatta. 1903-ban a földművelésügyi miniszter által Magyaróvárott szervezett Tejkísérleti Állomás vezetőjévé nevezték ki.

1906-tól tanította az akadémián a tejgazdaság című tantárgyat is. Magyarországon elsőként ismerte föl az állati gümőkór kártételét, és eredményesen vette fel vele a küzdelmet, megszabadítva így a tejet a tüdővész terjesztésnek veszedelmétől. Nevéhez fűződik a Moson megyei tejszövetkezetek megalakítása és fellendítése. Nagy súlyt helyezett a szarvasmarha tejelőképességére, a tenyészkiválasztására és a törzskönyvezésére. E célt szolgálta az 1896-ban megalapított Magyaróvári Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület.

Korának kimagasló agrártudósa és gyakorlati szervezője kiváló tanár is volt. Tíz éven át, 1909-1919 között igazgatóként állt az óvári akadémia élén. Tisztségét a nagy elődökhöz méltó módon töltötte be, s szolgálta az akadémia érdekeit.

A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az agrárszakoktatás területén dolgozók számára alapította 2003-ban a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az Újhelyi Imre-díjat, amelyet minden évben március 15-én adnak át.

Kosutány Tamás (1848 - 1915)

Kosutány Tamás (1848. március 7. – 1915. január 19.) magyar agrokémikus, mezőgazdasági szakíró, a mezőgazdasági ipar műszaki fejlesztésének egyik első magyarországi kezdeményezője.

Tanulmányait a keszthelyi gazdasági tanintézetben, ezt követően a Pesti Tudományegyetemen, majd – a Than Károly javaslatára kapott állami ösztöndíjjal – a hallei egyetemen folytatta és fejezte be.

Hazatérését követően, 1871-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben a vegytan segédtanára lett. 1883-ban tanártársával, Cserháti Sándorral megalapították a "Mezőgazdasági Szemlé"-t. A Magyaróváron havonta megjelenő gazdasági folyóirattal tanácsot és segítséget kívántak nyújtani mindenkinek, aki mezőgazdasággal foglalkozik úgy, hogy az egyéni boldoguláson túl az ország gazdasági előrelépését is szolgálják. 

Kosutányt 13 esztendei magyaróvári szolgálat után, 1884-ben nevezték ki az időközben - az országban elsőként - akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vegytani tanszékének és a hozzá kapcsolódó Vegykísérleti Állomásnak vezetőjévé. 1894-ben addigi munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta.

1903-ban kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. Előszeretettel foglalkozott olyan természetű témák tanulmányozásával, melyek nemcsak új tudományos irányt szolgáltak, de az egyes mezőgazdasági termelési ágazatok gyökeres átalakítását célozták.  Rendkívül termékeny szakíró volt, könyvei mellett több száz cikket, tanulmányt közölt.

Emlékének ápolására a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Kosutány Tamás Emlékérmet. Az Agrárminisztérium árkádja alatt található bronz mellszobra.

Cserháti Sándor (1852 - 1909)

Cserháti Sándor (1852. szeptember 14 - 1909. április 13)  műveivel, fölfedezéseivel, tanításaival, emberségével és szilárd jellemével kivívta az utókor megbecsülését. A növénytermesztés minden ágában korszerű és nagy volumenű kutató és kutatásszervező munkát indított be.

1871-73-ban elvégezte a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetet, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett. 1873-74-ben a hallei, 1874-75-ben pedig a lipcsei egyetemen egészítette ki szaktanulmányát. Az 1875. év őszén az időközben - az országban elsőként - akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia segédtanárává, 1878-ban rendes tanárává nevezték ki. 1884-től már a növénytermesztési tanszék professzora. Kiemelkedő alakja volt az ún. óvári „nagy tanári karnak”. Kitűnő előadó volt, tanszékéről és az általa vezetett kísérleti állomásról sok kiváló növénytermesztő és más szakember került ki.

Oktató, irányító és kísérletező tevékenysége mellett igen gazdag tudományos és közírói munkássága is. Általános és különleges növénytermesztés című kétkötetes munkájában a téma legkorszerűbb és legteljesebb feldolgozását adta. Egész munkásságában következetesen igyekezett hidat verni elmélet és gyakorlat közé. Elsősorban talajműveléssel és a talajerőpótlás kérdéseivel foglalkozott. Űttörőmunkát végzett az egyes szántóföldi növények megfelelő műtrágyázási módjának kidolgozása terén. Kosutány Tamással az 1890-es években ő indította el a magyarországi búza- és lisztminőség-vizsgálatokat.

Több szaklapba számos cikket írt, ezen kívül 1880-82 között a Pesti Napló földművelési rovatát szerkesztette. 1883-ban Kosutány Tamással együtt megalapította és szerkesztette a Magyaróvárott megjelenő Mezőgazdasági Szemle című havi folyóiratot. 1890-től a Köztelek című, az Országos gazdasági egyesület kiadásában megjelenő szaklap állandó rovatvezetője volt. Mint a növénytermelés tanára, egyúttal a Magyaróvári Gazdasági Akadémia kísérleti telepének kezelője és ugyanott 1891-ben az ő kezdeményezésére és tervei szerint alapított Országos Növénytermesztési Kísérleti Állomás vezetője lett.

Élete arra a korszakra esett, amikor az évszázadokon át külterjes magyar mezőgazdaság a fejlődés, a belterjesedés útjára lépett. Cserháti nagy részt vállalt az ezzel kapcsolatos feladatokból. Szívósan küzdött az olyan avatag nézetek ellen, hogy "a gazdálkodást nem kell, nem is érdemes könyvből tanulni." Az agrártudomány terén érdeklődése elsősorban a növénytermesztésre, a talajművelésre és a mindkettővel szorosan összefüggő talajerőpótlás kérdésére terjedt ki. 

Hatalmas rejtett tartalék, a tudásnak és tapasztalatnak gazdag forrása található nagy mezőgazdasági tudósunk megszámlálhatatlan kísérleti beszámolójában, tanulmányában és könyvében.

’Sigmond Elek (1873 - 1939)

’Sigmond Elek (Kolozsvár, 1873. február 26. – Budapest, 1939. szeptember 30.) vegyészmérnök, az MTA tagja, a korszerű talajtani kutatások megalapozója Magyarországon.

Cserháti Sándor felkérésére 1899-ben elvállalta a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia mellett önállóan működő Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás kísérleti laboratóriumának vezetését. Itt ismerkedett meg a talajkémia problémáival a kukorica és a dohány tápanyagfelvételének vizsgálata során. Vizsgálta továbbá a szikes talajok tulajdonságait, illetve az öntözés hatását a talajok szerkezetére. Kutatásairól számos publikációban számolt be. 1905-ben a mezőgazdasági kémia magántanára lett a budapesti tudományegyetemen. 1908-ban a budapesti Műegyetemen megalakított Mezőgazdasági-Kémiai Technológiai Tanszéket első professzorává nevezték ki.

A nemzetközi Talajtani Társaság Bizottságának 25 éven keresztül elnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémiának 1915-től levelező, 1925-től pedig rendes tagja volt. 1926-1934 között az Országos Kémiai Intézet igazgatója is volt. Tudományos munkásságának kiemelkedőbb eredményei: új kémiai módszer a talajban előforduló asszimilálható foszforsav meghatározására, vizsgálatok a talaj foszforsav-szükségletének megállapítására, továbbá a szikes talajok kialakulásának és megjavításának kérdései. Ez utóbbi képezi munkásságának legkiemelkedőbb, hazai mezőgazdaságunk számára is igen fontos részét.

A Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben levelező, 1925-ben rendes tagjává választotta. Oktató és tudományos munkája mellett jelentős szerepet vállalt több hazai és külföldi tudományos szervezet működésében. Elnöke volt az Állandó Központi Talajjavító Bizottságnak, az Országos Felsőoktatási Tanács Természeti és Műszaki Szakosztályának, a Magyar Természettudományi Társulat Mezőgazdasági Szakosztályának.

Szakmai nagyságát mintegy 350 tanulmánya is fémjelzi, közülük 250-ben önálló kutatásairól adott számot. A hazai szaklapokon kívül állandó munkatársa az "International Mitteilungen für Bodenkunde" című folyóiratnak is. Munkássága követendő példakép a talajtan, a mezőgazdasági kémia kutatását, oktatását hivatásuknak tekintők számára.

Tiszteletére a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1956-ban évenként kiosztásra kerülő 'Sigmond Elek emlékérmet alapított.

Hankóczy Jenő (1879 - 1939)

Hankóczy Jenő (1879. február 24. – 1939. március 2.) mezőgazdasági kutató, a búza- és lisztminőség kérdésének nemzetközi szakembere, a "farinométer" feltalálója.

Tanulmányait a magyaróvári Gazdasági Akadémián végezte. 1904-től asszisztensi állásban dolgozott a magyaróvári Növénytermelési Kísérleti Állomáson. Itt kezdett el foglalkozni a búza- és lisztminőség vizsgálatával.

1905-ben találta fel a farinométert, amivel a tészta, illetve a sikér nyújthatóságát lehetett megállapítani. 1912-ben a farinométer továbbfejlesztéseként létrehozta a farinograph lisztvizsgáló és minősítő műszert. Az általa kidolgozott módszere és a farinográf az egész világon elterjedt. 1924-től az Országos Chemiai Intézet igazgatója. 1928-tól megszervezte a Gabona- és Lisztkísérleti Állomást, aminek első igazgatója lett. Kezdeményezésére indult meg az országos búzakataszter felvétele és a minőségi búzatermesztés elterjesztése Magyarországon.

Hankóczy a nemesített búzafajták beltartalmi értékének kiértékelése után nagyszabású búzavetőmag csereakciót javasolt, amit 1931-ben a búzakataszteri vizsgálatnál legjobb eredményt elért Bánkúti 1201, 1205, 1014, valamint a Székács 1055 és az 1242 nemesített búzával szerveztek meg. Így neki is köszönhető, hogy néhány év alatt előtérbe került a minőségi búzatermelés és az 1930-as években a Bánkúti 1201 búzafajta az ország búzatermesztésének már megközelítően a 80%-át tette ki.

Az irányított búzatermesztés megszervezésén túlmenően Hankóczy a gabonatárolásnál új kezelési rend kialakítására törekedett. Ezzel kívánta elérni, hogy az addigi szokásoktól eltérően az átvett búzákat összeöntögetés nélkül, minőségüktől függően külön-külön raktározzák. Ismét hangoztatta, hogy a malomipar munkáját is korszerűsíteni kell. Elsősorban a nagyobb malmokban sürgette a gabonaipari szakemberek szakmai képzését, a helyi búza- és lisztvizsgáló laboratóriumok felállítását. Szívós munkával elérte, hogy a Gabona- és Lisztvizsgáló Állomáson kívül a vidéki Vegykísérleti Állomásokat is ellássák korszerű búza- és lisztvizsgáló eszközökkel.

Hankóczy nevéhez fűződik a búzaliszt osztályozásának kimunkálása is. A lisztet minőség alapján három csoportba különítette el. Az általa kimunkált osztályozási rendszer gyakorlati használhatóságát bizonyítja, hogy rövidesen valamennyi búzatermesztő ország változtatás nélkül átvette és alkalmazta.

Munkásságát a távoli búzatermesztő országokban is ismerték. Több belföldi és külföldi tudományos egyesület tagjai sorába választotta. Úttörő munkássága elismeréséül az OMGE 1938. évi közgyűlésén "Elek Henrik" tiszteletdíjjal tüntették ki.

Horn Artúr (1911 - 2003)

Horn Artúr (1911. március 24. – 2003. november 24.) Állami Díjas magyar mezőgazdasági mérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Nevéhez fűződik a populációgenetikai szemlélet bevezetése a magyar állattenyésztésbe és a specializált szarvasmarha-típusok kialakítása. Nemzetközi hírű tudós akadémikus volt.

1934-ben végzett a budapesti M.kir.József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karának Mezőgazdasági osztályán. Egy évre rá summa cum laude minősítéssel doktorált. Tanárai közül Konkoly Thege Sándor professzor volt nagy hatással szakmai fejlődésére.

Wellmann Oszkár mellett az Országos Törzskönyvezési bizottság titkára volt több éven át. 1942-ben jelent meg alapvető munkája, az Újabb irányzatok a szarvasmarhatenyésztésben című könyve. Itt fejtette ki az új populációgenetikai elvek alapján álló módszereket és szabályokat. 1946-1949-ig a Magyar Agrártudományi Egyetem keszthelyi osztályának tanszékvezető tanára volt, majd 1949-ben a Gödöllőre költöztetett Agrártudományi Egyetem Állattenyésztéstani tanszékének lett tanszékvezető professzora és dékánja. 1963-ban az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára lett nyugdíjba vonulásáig.

Kutatómunkáját részben a Márkus József professzor által 1949-ben megszervezett Állattenyésztési Kutatóintézetben mint alapító tag, osztály-, illetve csoportvezető és tudományos tanácsadó, részben pedig egyetemi tanárként végezte.

Korszerűsítette az állattenyésztés felsőfokú oktatását, bevezette a populáció- és kvantitatív genetikát, valamint a biometriát.Tudományos tevékenysége felölelte a baromfi-, a sertés- és a szarvasmarha-tenyésztés területét. . Publikált tanulmányainak és előadásainak száma jóval meghaladja a 200-at. Írt 12 könyvet, illetve könyvrészletet és nagyszámú szakcikket. 

Horn Artúr-díj őrzi emlékét, melyet a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ) 2000-ben alapított az állattenyésztési genetikában kiváló eredményeket elért személyek jutalmazására.