Kosutány Tamás (1848. március 7. – 1915. január 19.)
magyar agrokémikus, mezőgazdasági szakíró, a mezőgazdasági ipar műszaki
fejlesztésének egyik első magyarországi kezdeményezője.
Tanulmányait a keszthelyi gazdasági tanintézetben, ezt követően a Pesti Tudományegyetemen, majd – a Than Károly javaslatára kapott állami ösztöndíjjal – a hallei egyetemen folytatta és fejezte be.
Hazatérését követően, 1871-ben a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetben a vegytan segédtanára lett. 1883-ban tanártársával, Cserháti
Sándorral megalapították a "Mezőgazdasági
Szemlé"-t. A Magyaróváron havonta megjelenő gazdasági folyóirattal
tanácsot és segítséget kívántak nyújtani mindenkinek, aki mezőgazdasággal
foglalkozik úgy, hogy az egyéni boldoguláson túl az ország gazdasági előrelépését
is szolgálják.
Kosutányt 13 esztendei magyaróvári szolgálat után, 1884-ben nevezték ki az időközben - az országban elsőként - akadémiai rangra emelt Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vegytani tanszékének és a hozzá kapcsolódó Vegykísérleti Állomásnak vezetőjévé. 1894-ben addigi munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába választotta.
1903-ban kinevezték a budapesti Országos Kémiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás igazgatójának. Előszeretettel foglalkozott olyan természetű témák tanulmányozásával,
melyek nemcsak új tudományos irányt szolgáltak, de az egyes
mezőgazdasági termelési ágazatok gyökeres átalakítását célozták. Rendkívül termékeny szakíró volt, könyvei mellett több száz cikket,
tanulmányt közölt.
Emlékének ápolására a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület 1955-ben megalapította az évente kiosztandó Kosutány Tamás Emlékérmet. Az Agrárminisztérium árkádja alatt található bronz mellszobra.