Csukás Zoltán (1900 - 1957)

Csukás Zoltán (1900.09.20. – 1957.09.16.) Kossuth-díjas mezőgazdász, állatorvos, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A 20. századi magyar állattenyésztés egyik legkiemelkedőbb egyénisége. A tudományosan megalapozott baromfitenyésztés, takarmányozástan, szarvasmarha-bírálat és -családtenyésztés területén végzett munkássága révén bel- és külföldön is elismert tudós volt.

Felsőfokú tanulmányait 1919-ben kezdte meg Magyaróvárott, a Magyar Királyi Gazdasági Akadémián.

Csukás Zoltán az állattenyésztéstan nagyon sok területén folytatott maradandó értékű és a gyakorlat számára fontos munkásságot. A baromfitenyésztéssel, az állattenyésztésnek addig meglehetősen elhanyagolt ágával ő foglalkozott először nagy tudományos felkészültséggel.

Első könyve A gazdasági baromfiak tenyésztése címen 1935-ben jelent meg. 1936-ban írta meg A tehén takarmányozása címkönyvét. Ez utóbbi angol nyelvű kiadására ajánlatot kapott a Bailliére és Tyndall cégtől. Társszerkesztője volt a Mezőgazdasági Kutatások című folyóiratnak, és szerkesztőbizottsági tagjaként dolgozott a Magyar Álltenyésztésnek is. Baromtenyésztés című könyvét 1955-ben adták ki. Takarmányozástan című tankönyve két kiadást ért meg; második kiadása 1956-ban jelent meg. Eredeti tudományos dolgozatai, melyek a bel- és külföldi szaklapokban jelentek meg, az állattenyésztés majdnem minden ágát felölelik.

Főként a hosszú élettartamú, tartósan termelékeny, egyenletesen termelő és zsíros tejű tehéncsaládok kitenyésztésének és az utódellenőrzés módszerei tökéletesítésének kérdéseivel, valamint a takarmányozás élettani vonatkozásaival foglalkozott. Kezdeményezésére alakították ki Herceghalomban az első magyarországi szarvasmarha-törzstenyészetet, illetve a mesterséges termékenyítés hazai bevezetésének és a szarvasmarha-törzskönyvezés korszerűsítésének egyik első megindítóját is személyében tisztelhetjük.

Hazánk több magas kitüntetéssel, így a Kossuth-díjjal (1954) is elismerte korszakalkotó tudományos, oktatói és szakmai tevékenységét. 1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora, 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.